Fittné Szilvássy Ildikónak hívnak, 1973-ban születtem Budapesten. Jelenleg magyar-német szakos tanárként dolgozom Pakson, a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumban. Férjemmel és két fiammal boldogan élünk.
 
Szeretem a zenét és az irodalmat: orgonálok a Paksi Református Gyülekezetben, versmegzenésítésekkel szimpatizálok (Netversfesztivál, http://versdalfeszt.hu/ )sokat olvasok és néha írok is. Tagja vagyok az Édentől Északra  művészeti csoportnak és a Tolna megyei alkotók egyesületének (Kézjegy antológia https://www.facebook.com/groups/667124656684622/?fref=ts). Festményeim, rajzaim pályázatokon, kiállításokon szerepelnek (Budapesti Rét Galéria, Paksi Csengey Dénes Kulturális Központ, Erzsébet Nagyszálló-Paks, Galánta).
 
Varázslatos könyv számomra az, amibe bele merek írni. Olyan közel kerül hozzám, mintha a testem folytatása lenne. Nem kell annyira vigyáznom rá, a külsejére, hogy szép maradjon, hanem én is szinte belemehetek: karikázok, jelölgetek.
Sokáig ezt csak a Bibliámmal tettem, mert azt gondoltam, hogy ezt használni kell, nem dísznek van, hanem való valamire, célja és szerepe van az életemben. A számomra lényeges verseket aláhúztam, dátumokat írtam melléjük.
Aztán éveken át jó sok jó könyvet olvastam, de nem írogattam beléjük, mert szentnek és sérthetetlennek tartottam őket és gyorsan olvastam, időm se lett volna „jegyzetelni”. Mindig is azokat a könyveket szerettem, amikbe bölcsességek is voltak, nem csak sztori.  Gimiben olvastam  Dosztojevszkijtől a Megalázottak és megszomorítottak című regényt, ami teljes döbbenetet váltott ki másokból.
Mostanában Ulickaját és Jókai Annát olvasom. Jókai Ne féljetek! című regényében én is szerepelek. Pedig nem is, de olyan … Az öregedésről és a halálról szól, hogy hogyan lehet lélekben túlélni a saját meghalásunkat.
Szeretek emlékezéseket, családtörténeteket is olvasni, mert ott visszanéznek a szereplők és olyan okos következtetéseket tudnak levonni. Ezek persze a regények lírai részei.
A legtöbbet nekem a líra adja, a verseskötetek. Nemes Nagy Ágnes kötetébe mertem hosszú idő múltán újra beleírni. Sőt  a lassú olvasás miatt már arra is volt időm, hogy kimásoltam, ami megfogott.
És Szabó Lőrinc Huszonhatodik éve… ! Többször a kezembe veszem. Ott van a fiókomban, mint a Bibliám. Másik dimenzióba visz, ami valahonnan ismerős. Versolvasáskor – jó vers olvasásakor – történik valami varázslat, átváltozás. Mint amikor szerelmes az ember. (Talán ezért vannak a Bibliában is versek.)
Az a jó könyv, ami szembenéz a Nappal. Csontváry szerint ez csak a nagy művészeknek és a sasoknak adatott meg.  Szembenéz és onnan tudósít. Közvetlenül a fény elől, a forróságból, mert csak így hiszem el, hogy mindent tud. (2010)

A 2007/2008-as tanévben jártam Budapestre, a Magyar Író Akadémia szépírói mesterkurzusára. Zalán Tibor és Tóth Krisztina tanítványa lehettem. Irodalmi és alkalmazott írói referens képesítést szereztem.
Azokban az években szerveztünk férjem fotóiból és a verseimből kiállításokat (Dunakömlőd, Paks, Dunapataj, Szekszárd).

2007. Dunakömlőd Közösségi Ház (vers: Kubitsch Rebeka, Mérges Noémi, Bősz Zsuzsa, fuvola: Karaszek Petra)

2008. Paks Városi Művelődési Központ, Lépésről lépésre címmel (megnyitó: Komáromi János, előadó: Bodroghalmi László)

2008. Dunapataj Faluház, Lépésről lépésre címmel

2010. Szekszárd, Szent József Általános Iskola (régi kis-Garay épületében) Fotószalag címmel

2010. Dunakömlőd Faluház Fotószalag címmel

Örömmel és lelkesen tartok zenés felolvasóesteket a verseimből. Eddigi estek: Lilaköd könyves kávézó 2010. május FOTÓSZALAG címmel, Paksi Református gyülekezeti terem 2010. november, Paksi Városi Művelődési Központ 2011. február PERCEK címmel, Szálkai Kézjegy-bemutatón  2011.szeptember, 

6 könyvbemutató 2012 nyarától 2016. január 19-ig (Lilaköd, Paksi Vak Bottyán Gimnázium, Paksi református gyülekezet, Csengey Dénes Kulturális Központ VERSKOKTÉL címmel, Pákolitz István Városi Könyvtár PÁRBESZÉD címmel, Dunaföldvár, Marcipán cukrászda KAPCSOLATOK címmel)

Verseimet szavalták rendhagyó irodalomórákon (PVBG 2012, 2018), gálaünnepen (2016 70 éves a PVBG), szavalóversenyen (ESZI 2013), sőt felvételin is a Színművészti Főiskolára (Csipszer Bettina, Fűszobor).

Tizenkettő versemet zenésítették meg: négyet (Átlátszó kövek, Őszi kert, Szeretet-vers, Cseppenként) Bodroghalmi László, egyet (Elvágyódás) a Folton Folk zenekar, hatot (Arcod nélkül, Átlátszó kövek, Arany ösvény, Valami, Szeretve, Egyszer talán) Oláh László és kettőt (Hattyús tó, Tisztogatok) Székely-Nagy Gábor.

Eddigi megjelenéseim: Mestereink nyomában 2008./I.,

Poet évkönyv 2008., Poet évkönyv 2009.,

Új ígéretek antológia 2, 3 és 7 (Garbo kiadó),

Kézjegy 16., 17., 18., 19.,  (Tolna megyei alkotók antológiája ),

Szerelmes remegés , Magasztos ihletés,

Feltörekvők versantológia I., Emlékek, Sodrásban 2013.című antológiák, az utóbbiban egy festményem is szerepel.

ill. a Paksi Tükör című folyóirat 2011. decemberi (XVIII./4)számában,

és a Képzeld el... c. irodalmi folyóirat 2013/1. számában.

2012 nyarán jelent meg első verseskötetem Tündérszövet címmel. 

2014. Kézjegy 20.

2014  ... evokációk 3

Paksi Tükör 2015. március

Kézjegy 21. 2015.

Szelek ladikján 2015.

2015 Evokációk 4.

Kézjegy 22. 2016.

Kézjegy 23. 2017.

A következő oldalakon találhatók versek, töredékek, fordítások: http://vilagvilagossaga.hu/res/elmelkedesek_fittildiko.pdf
http://vilagvilagossaga.hu/res/elmelkedesek_fittildiko_nemetversek.pdf
http://poet.hu/user/fittne/versek
Internetes pályázatokon rendszeresen részt veszek.
 
Amúgy a versek bűvöletében élek. Sugárzó fénygyűrűként állnak körülöttem és melegre ölelnek. Többet tudnak rólam, mint én magam. Költészettel foglalkozni – olvasni, tanítani, írni, fordítani – olyan mint a rokokó: bizonyosság arról, hogy a földön lenni ünnepély. Minden, amit írok, arra való, hogy újraolvassam, hogy így tudjam táplálni szívem várakozásait, hogy legyen miből élnem.
 
Igaznak tartom az alábbi idézeteket:
 „A természet azokba, akiket nagyra szán, többnyire egy hiányt, egy elégedetlenséget olt, hogy azzal viaskodva fejlődjenek. … Minden érték: szerzett.” (Kosztolányi Dezső)
„Boldog ember nem alkot.” (Márai Sándor)

 Szeretem a pozsgásokat, a tavaszillatot és a friss málnaszörpöt; a gyöngyházfényt és a csigavonalat. Szeretem a fiaimat öltöztetni. 
Szeretem, ha gyűrűs az ujjam és ha kincset sejthetek régi házak padlásain. Szeretem azt mondani, hogy alszom. Nem szeretem a vizet – csak ha tenger – és a magyarázást. Nem szeretem a számokat, és ha valamire emlékeznem kéne. Nem szeretem kimondani az s-betűs szavakat, mert selypítek. Szeretek élni.

Az oldalra feltett rajzok, festmények saját alkotásaim. (Színesben, Fekete-fehérben menüpontok alatt, ill. a Képgalériában Rajzok, festmények menüpont alatt.)

Általános iskolás koromban Jakab Géza tanár úr vezetett be az ábrázolás művészet világába, szerettette meg velem a rajzolást, festést. Tündérszövet című verses kötetemnek alap-rajzai ebből az időből származnak.

2013-ban fordult figyelmem ismét az alkotás felé: beiratkoztam Takács Éva művész tanárhoz, akinek inspiráló foglalkozásai nyomán új technikákat, műfajokat, látásmódokat ismertem meg. Tárgyakat, embereket, álmokat festek és rajzolok. Szeretem a fekete-fehér kifejezési formát és az akvarellt.

„Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.” (Vincent Van Gogh)

Egy önálló kiállításom volt MAPPANYITOGATÓ címmel a paksi Csengey Dénes Kulturális Központban, 2015-ben.

2016-ban a Csengey Dénes Kulturális Központ által meghirdetett '56-os alkotói pályázat nyertese lehettem.

2016-ban művészetterápiás foglalkoztató képesítést szereztem. Módszereit azóta alkalmazom a kreatív írás tanításánál.

2017 januárjában megkaptam A Tolna megyei művészetért díjat. Az emléklap szövege szerint: Alkotásaiért és az ifjú tehetségek felkutatásáért.

2017. október 23-án vehettem át a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány tehetséggondozást elismerő díját a paksi Csengey Dénes Kulturális Központban Szabó Péter polgármester úrtól.